A fogászati implantátumok tulajdonképpen mesterséges foggyökerek, amelyek az állcsontba beültetve lehetővé teszik az elvesztett fogak rögzített pótlását.
Az implantátumok alkalmazása már régóta fontos eleme a fogászati ellátásnak. Az elmúlt évtizedekben hatalmas fejlődésen mentek keresztül mind maguk az implantátumok, mind az implantátumok behelyezésével kapcsolatos eljárások, módszerek. Ennek eredményeként válhatott mindennapossá a fogászati implantátumok alkalmazása egy-egy hiányzó fog vagy egyoldali foghiány pótlására, illetve akár teljes fogatlanság esetében, a megfelelő feltételek teljesülése esetén akár az azonnali fogpótlás lehetőségével.
A modern fogászati implantátumok atyja Per-Ingvar Brånemark svéd tudós volt. Brånemark 1952-ben fedezte fel és írta le az osszeointegrációt., amelynek lényege, hogy a titánból készült fém implantátumok, ahelyett, hogy gyulladást okoznának és kilökődnének, ténylegesen összeforrnak a csonttal. A csontszövet elválaszthatatlanul ránő a titán implantátum felszínére. Az első önkéntes páciens, akinek négy fogászati implantátumokat ültetett be Brånemark 1965-ben az alsó állcsontjába a fogsora rögzítéséhez, 2005-ben bekövetkezett haláláig, vagyis 40 évig élvezhette a titán implantátumok előnyeit.
A Brånemark által kidolgozott elvek alapjain mára egy egész iparág jött létre. A világon száznál is több gyártó kínál fogászati implantátum rendszereket. Egyeduralkodóvá váltak a gyökerekhez hasonló formájú, enyhén kúpos, csavarmenettel ellátott, úgynevezett kétrészes fogászati implantátumok. Ezek többféle hosszúságban, különféle átmérővel és kialakítással érhetők el, az állcsont alakjának, erősségének, illetve a fogpótlás rögzítésének megfelelően.
Az implantátumok behelyezését helyi érzéstelenítésben végezzük, legtöbbször az íny feltárásával. A műtét alatt a páciens semmilyen fájdalmat nem érez, az implantációt követő napokban enyhe fájdalom jelentkezhet, elsősorban a nyálkahártyán keletkezett seb miatt. Ettől eltekintve az implantáció nem jár semmilyen fájdalommal vagy egyéb megterheléssel.
Ahhoz, hogy a csontszövet ránőjön az implantátumok felületére, azaz kialakuljon az osszeointegráció, a csont vérellátásától, sűrűségétől függően néhány hónapra van szükség. Ez a gyógyulási időtartam a felső állcsont esetében általában 6 hónap, az alsó állcsont esetében általában 3 hónap. Ezen idő alatt az implantátumok ideális esetben az összegyógyult íny alatt, a szájüregtől védve csontosodhatnak. A tervezett idő elteltével röntgenfelvétel segítségével ellenőrizzük a sikeres osszeointegrációt. Amennyiben az implantátumok megfelelően beépültek a környező csontszövetbe, elvégezhető a felszabadítás, azaz kör alakú nyílást vágunk az implantátumot fedő ínyen. Ezzel hozzáférhetővé válik az implantátum zárócsavarja, amelynek helyére beilleszthető és a megfelelő csavarral rögzíthető a fogpótlás elhorgonyzására szolgáló felépítmény.
Ha egyetlen hiányzó fogat szeretnénk implantátum segítéségével pótolni, akkor a felépítményre kerámia koronát rögzítünk.
Ha több hiányzó fogat kell pótolni, akkor mechanikai okokból több implantátumra van szükség, amelyek felépítményeire hidat rögzítünk. Teljes foghiány esetén az állcsont ívén általában legalább 6 implantátumot helyezünk be, majd ezek felépítményeire egy darabból készült körhidat rögzítünk.
Ha teljesülnek bizonyos feltételek, akkor az implantátumok akár azonnal, illetve a műtétet követő, néhány napon belül megterhelhetők. Ilyenkor általában rögzített, ideiglenes fogpótlás (pl. műanyag korona) készül, amelyet a szokásos gyógyulási idő lejárta után cserélünk le végleges, kerámia pótlásra.